Boross Luca - Ősz

Ősz

törmeléket szedek fel a parkban, próbálom keresni a szépet a napban, de gondolataim újra odaszaladnak egy ölelésre mielőtt tovahaladna. október van, hül az idő, de én sose, metaforáktól nem menekülök seholse. hullanak a levelek, barnulnak, változnak, s a régi bűnösök hullva kárhoznak. zenékben keresem a rejtett jelentést, minden napom puszta helyzetjelentés. másokban keresem azt a kis darabot mit elhagytam rég, egy másik alakot. kiegészít, szétszakít, mégis egybentart, talány, s válasz minden mi ebben van. nem felejtek helyet, napot vagy mosolyt, de felkelek, s hirtelen őszi szél horzsol.